Integráció és szegregáció

Napjainkban nagy divatját éli az integráció! Már-már mindenkit integrálunk, de biztosan jót teszünk ezzel? Kinek jó, ha többségi óvodába, iskolába jár a gyermek? Kik azok, akik számára a szegreált oktatás javasolt? Miért káros, ha ráerőltetjük egy középsúlyos értelmi fogyatékos (értelmileg akadályozott) gyermekre a normál iskola szabályait? Felkészült erre egyáltalán mindenütt az integráló intézmény? Kérdések, melyek magát a gyógypedagógus szakmát is megosztják... s melyek, családok életét nehezítik meg!

Érvek és ellenérvek az integráció mellett

"Jogunk van ugyanazokhoz az esélyekhez, mint bárki másnak, de a helyzetünkből adódó szükséges segítséggel együtt. Senki igényét a segítségre nem szabad figyelmen kívül hagyni."

"Az órákon és a vizsgákon egyeseknek közülünk több időre van szüksége. Időnként személyes segítséget igénylünk az óráinkon. Osztálytársainkkal, csoporttársainkkal egy időben kell, hogy hozzáférhessünk az adaptált tananyaghoz."

(részlet a Lisszaboni Nyilatkozat-ból)

Európai és hazai szinten egyaránt nagyfokú törekvés van az integráció irányába. A fenti mondatok egyértelműen bizonyítják, hogy a SNI gyermekek körében is igény van arra, hogy a többséggel, a többségi társadalommal találkozzanak, együtt tanuljanak, együtt nevelkedjenek.  

Azonban a sikeres integrációnak számos tényezője van. Mikor működik jól az integráció? 

1. Ha az integrálandó gyermek erre alkalmas! - Szülőként és pedagógusként is figyelni kell arra, hogy gyermekünk, tanítványunk jól érzi-e magát egy adott közegben. Van-e sikerélménye? Vannak-e barátai? Képessége szerint tud-e haladni? Ha a kérdésekre igenlegesek a válaszaink, akkor integrálható a gyermek... 

2. Az integráló közeg valóban befogadó-e? - Felkészültek-e a pedagógusok a differenciált oktatás minden szépségére és egyben nehézségére? Felkészültek-e az osztálytársak, tudják mit jelent a másság és az elfogadás? Felkészültek-e a szülők - hisz, ha a minta elfogadó, akkor lehet csak a gyermek is az? Súlyos kérdések... mindenképpen fontos ezek körbejárása még az integráció elindítása előtt, hisz akármennyire az intézmények léte a tét (melyeknél a 2-es, 3-as szorzójú gyermekek sokat lendítenek), gyermekek érdeke elsőbbséget kell élvezzen minden esetben! Véleményem szerint azon intézmény, ahol csak egy szájból is elhangzik a "gyagya" és társai! szó/szavak egy értelmi fogyatékos gyermekre, az az iskola megbukott az SNI integrációban... érdemes végiggondolni...

3. A szakemberek száma és tudása (óraszáma) elegendő-e? Utazó gyógypedagógus mi mindent tud tenni? XY-nak a szakértői vélemény értelmében heti három óra fejlesztés jár... de nagyon nem mindegy, hogy ez egyéni vagy sem? Nagyon nem mindegy, hogy mikor kapja és hogyan? Segítség vagy plusz teher vajon egy péntek délutáni fejlesztő óra? 

4. Az eszközellátottság megfelelő-e? Gondoljunk arra, hogy egy értelmileg akadályozott gyermek esetében kitolódik a fejlődés szinte valamennyi állomása, akkor elvárható-e egy 7-8 éves értelmileg sérült gyermektől, hogy 45 percen át betűket nézzen? Vagy ő játszhat? Mivel, hogyan? Ki segíti? Ha az asszisztens mindig kiviszi, akkor az integráció? Vagy hoppá máris átmentünk szegregációba?

Érvek és ellenérvek a szegregáció mellett

Vannak gyermekek, akik a legjobb szakemberek segítsége ellenére sem képesek bekapcsolódni a többségi általános iskolák világába... egyrészt, mert értelmi képességeik annyira sérültek, hogy erre képtelenek, másrészt a pszichés funkciók zavara miatt nem tudják elsajátítani a közösségi szabályokat.

A nem integrálható gyermekek szegregált intézményben tanulnak, de nem a társadalomból szegregálódnak el. A szegregált iskolák célja ugyanaz, mint az integrált iskoláké: a társadalom számára értékes állampolgárt nevelni! Csupán az eszköz más! Több idő, speciális módszerek és eszközök, intenzív gyógypedagógiai megsegítés, kislépések elve szerinti haladás....  

Úgy vélem, hogy a szegregáció vagy integráció kérdése napjainkban az egyik legmeghatározóbb kérdés, hisz a szülők feladata eldönteni, hogy hol, hogyan és kik neveljék fel a gyermekét!  Alaposan át kell gondolni, s nem szabad elszigetelni egy integrálható diákot, de még nagyobb bűn integrálni egy arra nem alkalmas gyermeket!

Ihász-Kozmor Barbara